Összefoglaló. Az 1-es típusú diabetes mellitus (T1DM-) betegek
körében az evészavarok előfordulása az átlagpopulációhoz képest körülbelül
kétszeresre tehető. Ez a komorbiditás különösen veszélyes mind a magas
mortalitási rizikó, mind a súlyos szövődmények lehetősége miatt. Az evészavarban
szenvedő, T1DM-mel élő gyermekek és fiatalok hatékony kezelése a diabetológusok,
pszichiáterek, pszichológusok, nővérek és dietetikusok összehangolt munkájával
valósítható meg. Közleményünkben egy 14,5 éves, T1DM-mel élő, anorexia
nervosával diagnosztizált páciensünk multidiszciplináris terápiáját mutatjuk be,
kiemelve a különböző szakemberek együttműködésének főbb metszéspontjait. A
szoros diabetológiai gondozással párhuzamosan az anorexia nervosa terápiájában a
protokollok ajánlásaival megegyezően családterápiát és kognitív
viselkedésterápiás elemekkel bővített egyéni terápiát alkalmaztunk. A terápiás
folyamat összesen 18 hónapig tartott. Esetünk korábban le nem írt diabetológiai
érdekessége, hogy a számottevő súlycsökkenéssel párhuzamosan betegünk
inzulinigénye a töredékére csökkent, ami jelentős mértékben érintette a
bazálisinzulin-szükségletet is. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1341–1346.
Summary. The incidence of eating disorders is approximately twice as
high in type 1 diabetes mellitus (T1DM) compared to the general population.
Comorbidity is related to potentially severe organ complications and
consequently higher mortality risk. The effective treatment of eating disorders
in T1DM is provided by the teamwork of diabetologists, psychiatrists,
psychologists, nurses and dietitians. The purpose of this paper is to present
the multidisciplinary treatment of a 14.5-year-old adolescent with T1DM and
diagnosed with anorexia nervosa, focusing on the cooperation of the
professionals. In line with the current guidelines, both family therapy and
cognitive behavioral therapy-informed individual psychotherapy were applied
beside the strict diabetes control. Her therapy process lasted 18 months. The
unusual diabetological aspect of our case is that the significant weight loss
was associated with highly decreased insulin requirement affecting also the
basal insulin requirements. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1341–1346.