Prevalence of Sarcopenia and Its Impact on Postoperative Outcome in Patients With Crohn's Disease Undergoing Bowel Resection

Abstract

The prevalence of sarcopenia is high in patients with CD requiring bowel resection. It significantly increases the risk of major postoperative complications and has clinical implications with respect to nutrition management before surgery for CD.

Diagnostic accuracy of the postoperative ratio of C-reactive protein to albumin for complications after colorectal surgery

“…There are various postoperative complications occurring after surgery for both benign and malignant colorectal disease [1, 2], and they cause increased treatment costs, infections, longer hospital stays, a slower return to premorbid status and worse long-term survival [3–5]. Therefore, successful early detection and treatment of any complications are paramount to improve outcomes, especially under the enhanced recovery after surgery (ERAS) program.…”

Malnutrition risk questionnaire combined with body composition measurement in malnutrition screening in inflammatory bowel disease

“…This leads to an increased risk of malnutrition, including loss of muscle mass (2,3). Long-standing malnutrition may comprise sarcopenia, which is associated with decreased chances of survival, worse clinical outcome such as increased rate of postoperative infections or complications (4,5), increased toxicity to antitumor therapies in gastroenterological malignancies (6,7), and diminished quality of life in IBD patients (8). The development of sarcopenia is a common issue in IBD (9), therefore assessment of the nutritional status and screening of sarcopenia risk are important parts of IBD patient care.…”

A táplálásterápia hatékonyságának vizsgálata gyulladásos bélbetegségben szenvedők gondozása során

“…Valentini és mtsai 2008-ban végeztek háromcentrumos vizsgálatot, ők IBD-betegeknél a malnutritio rizikóját kombinált módszerrel (SGA, BMI, BIA, szérumalbuminszint) mérték fel, és a CD-betegek 24%-ánál és az UC-betegek 33%-ánál diagnosztizálták a malnutritio jeleit [21], de külön elemzést nem tettek arra vonatkozóan, hogy az egyes módszerek között milyen mértékű átfedések voltak. A téma irodalma alapján az is jellemző, hogy a rizikószűréseket inkább a fekvő-beteg-intézetben lévők körében végzik el a kutatók [5], és nem a járóbeteg-gondozottaknál [23]. Eddig még egyetlen publikáció sem született, ahol a gyulladásos bél-betegek hosszú távú táplálásterápiájának egyéves követé-sét kísérték volna végig a táplálásterápia hatékonysága szöveti szintű változásának megítélése szempontjából.…”

“…A táplálásterápia hatékonyságának tanulmányozása szá-mos paraméter mentén történhet: vizsgálható a táplálás-terápia közvetlen hatása a test szöveteinek mennyiségére vagy közvetett hatása a szervrendszerek funkciójára, a betegség kimenetelére, a mortalitásra, a gyulladásos aktivitásra, a gyógyszerszükségletre, a kórházi tartózkodás hosszára, az újrafelvétel gyakoriságára, a műtéti szövőd-mények súlyosságára, az életminőségre [1][2][3][4][5].…”

“…A betegség jellege pedig ezt indokolttá tenné, hiszen a gyulladásos citokinek termelődése (például TNF-α) és a gyakori műtétek [5] az anyagcsere egyensúlyi állapotát eltolhatják a katabolizmus irányába [13], és ehhez társul-hat még alacsony fizikai aktivitás (például gyengeség, hasi vagy ízületi fájdalom miatt) és beszűkült étrend (például anorexia és a kel lemetlen tüneteket okozó éte-lek kerülése miatt) [14]. A felsoroltak külön-külön is, de együtt még inkább tovább növelik a teljes testtömeg és/ vagy a zsírmentes testtömeg kóros mértékű csökkenésé-nek veszélyét.…”