Megtakarítási típusok - egy adaptív-evolúciós megközelítés

Abstract

Közgazdasági szemle , lX iii. évf., 2016. február (162-187. o.) varga gergely-vincze János megtakarítási típusok -egy adaptív-evolúciós megközelítés A közgazdaságtanban az ágensalapú modellezés egyik alkalmazási területe a mak ro ökonómia. Ebben a tanulmányban néhány népszerű megtakarítási szabály létét feltételezve adaptívevolúciós megközelítésben endogén módon próbálunk követ keztetni e szabályok relatív életképességére. Három különböző típusú ágenst veze tünk be: egy prudens, egy rövidlátó és egy, a permanensjövedelemelméletnek megfelelően működőt. Rendkívül erős szelekciós nyomás mellett a prudens típus egyértelműen kiszorítja a másik kettőt. A második legéletképesebbnek a rövidlátó típus tűnik, de már közepes szelekciós nyomásnál sem tűnik el egyik típus sem. Szokásos tőkehatékonyság mellett a prudens típus túlzott beruházási tendenciát visz a gazdaságba, és a gazdaság az aranykori megtakarítási rátánál magasabbat ér el. A hitelkorlátok oldása még nagyobb mértékű túlzott beruházáshoz vezethet, a hitelek mennyiségének növekedése mellett a tőketulajdonosok mintegy "kizsákmá nyoltatják" magukat azokkal, akiknek nincs tőkejövedelmük. A hosszú távú átla gos fogyasztás szempontjából a három típus kiegyensúlyozott aránya adja a leg jobb eredményt, ugyanakkor ez jóval nagyobb ingadozással jár, mint amikor csak prudens típusú háztartások léteznek.* Journal of Economic Literature (JEL) kód: E03, E14, E27.

Predikciós-modellalkotás a hallgatói lemorzsolódás korai azonosítása érdekében a felsőoktatási intézményekben elérhető adatok alapján

“…Az emberitőke-elméleteken alapuló gazdaságtani megközelítés szerint a társadalom számára az oktatás haszna az, hogy a különböző képzésekben részt vevő egyének munkatermelékenysége növekszik (Varga, 1998), ami képes biztosítani például egy ország fenntartható gazdasági növekedését és stabilitását (Lengyel & Varga, 2018). Az oktatási rendszer egy részét éppen azért szükséges kormányzati forrásokból is intézmények is, amelyek az adatok nyilvános közlése helyett üzleti titokként kezelik azokat, ezzel szándékuk ellenére hátráltatva a fejlődésre motiváló, intézmények közötti versenyt.…”

“…A gazdaságtani megközelítésnél maradva az egyéni hasznot pedig elsősorban a nagyobb munkatermelékenységgel együttjáró kereseti előnnyel és társadalmi megbecsültséggel ragadhatjuk meg. Ezek mellett természetesen egyéb, nem materiális javakra irányuló előnyök is azonosíthatók, így egyéni szinten az oktatás nem pénzbeli, valamint társadalmi szinten az oktatás externális hozamait is figyelembe kell venni (Varga, 1998) Társadalmi szinten például káros lemorzsolódásnak ítélhető minden olyan eset, amelynek következtében a képzés során összegyűjtött ismeret és tapasztalat alacsonyabb mértékben hasznosul, mint ha végbizonyítványt szerzett volna a beiratkozott hallgató. Ezzel szemben intézményi szinten az is veszteséget okoz, ha valaki folytatja ugyan a képzését, de otthagyja az eddigi képzőhelyét, elszámolja a kreditjeit, és másik intézményben folytatja.…”

“…Az 1.2. fejezet nagyrésztVarga (1998) oktatás-gazdaságtani alapvetéseire hivatkozva érvel amellett, hogy az oktatás és a munkaerőpiaci visszajelzések milyen szoros kapcsolatban állnak egymással.…”