A kutatás nyolc elsőfokú büntetőperes tárgyalás bizonyítási eljárásainak komplex nyelvészeti vizsgálatán alapul, amelyben elsősorban a bírók kihallgatási stratégiái, valamint a vádlottak és tanúk vallomásai kerülnek elemzésre. Az értekezés legfőbb célja, hogy empirikus és kvalitatív kutatási módszerek révén feltérképezze azokat a bírói kihallgatási stratégiákat, amelyek azt segítik elő, hogy a vallomások a lehető legpontosabbak, félreérthetetlenek és befolyásmentesek legyenek. A disszertációban amellett érvelek, hogy ezek a stratégiák kérdésfeltevési mintázatokba rendezhetők. A mintázatok megállapításában egyaránt szerepe van a kérdések formai jellemvonásainak és a kontextusnak, ez utóbbin belül különösen a kérdező céljának, a beszédelőzménynek, a kontextusbeli evidenciáknak, valamint a hallgatókban kiváltott hatásnak. Az értekezés eredményei a nyelvtudomány és a jogtudomány számára egyaránt relevánsak. A nyelvtudomány számára azért, mert a bírósági diskurzus olyan intézményesített nyelvhasználati forma, amely a hétköznapi nyelvhasználattól eltérő speciális jegyeket mutat. A jogtudomány számára pedig azért, mert a nyelvészeti elemzéssel feltárt speciális jegyek tudatos alkalmazása segítheti a bírósági szakemberek munkáját.