Bevezetés: Az agyhártyagyulladások kapcsán kialakult súlyos fokú
halláscsökkenés előfordulása 0–11% közötti. A gyulladás során a belső fülben
röviddel a súlyos betegség lezajlását követően hegesedés indulhat meg, mely a
betegek hallásrehabilitációját cochlearis implantátummal ellehetetlenítheti. A
rapid folyamat miatt a betegek mielőbbi centrumba irányítása kritikus
fontosságú. Célkitűzés: Az agyhártyagyulladás kapcsán
hallásukat vesztett betegek körében vizsgáltuk a megbetegedés és a centrumban
való megjelenés között eltelt időt, a hallásrehabilitáció lehetőségeit,
eredményességét. Módszer: Retrospektív módszerrel vizsgáltuk a
2014 és 2022 közti időszakban az implantációs ambulancián megjelent
postmeningitises betegek között a halláscsökkenés kialakulási körülményeit, a
képalkotó vizsgálatok eredményeit, a hallásrehabilitációs lehetőségeket, a
cochlearis implantáción átesett betegeknél a műtét szövődményeit és
eredményességét. Eredmények: 8 beteg került bevonásra (3
gyermek, 5 felnőtt). A halláscsökkenés kialakulása és a centrumba történő
irányítás között eltelt idő 3 hét és 9 év között változott. A hallásvizsgálat
alapján minden betegnél kétoldali súlyos fokú halláscsökkenés alakult ki. Az
elvégzett képalkotó vizsgálatok 6 esetben mutattak a cochleában ossificatiót, 4
esetben bilateralis megjelenésűt különböző súlyossági fokban. 5 esetben
végeztünk cochlearis implantációt (4 bilateralis, 1 unilateralis). 3 esetben
implantáció nem volt kivitelezhető a súlyos cochlearis ossificatio miatt.
Cochlearis implantátummal jó tisztahang-hallásküszöb mellett rossz beszédértés
volt megfigyelhető minden betegünknél. Megbeszélés: Az
agyhártyagyulladás okozta súlyos fokú halláscsökkenés rehabilitációja számos
kihívás elé állíthatja a klinikusokat. Kritikus pontja az ellátásnak a betegek
mielőbbi, a súlyos, életet veszélyeztető állapot lezajlását követően cochlearis
implantációs centrumba irányítása sürgősséggel. A további audiológiai
vizsgálatok, képalkotó diagnosztika elvégzése és a mielőbbi implantáció a
centrumok feladata. Következtetés: Javasolt a társszakmák
bevonásával egy új protokoll kialakítása az egyértelmű betegutakról ezen betegek
esetén. Orv Hetil. 2023; 164(19): 729–738.