Navagero (1507-1565) velencei bailo 1553. februári jelentése szerint az akkor még sehzáde Szelim igazságos és érdemes embernek színleli magát, valójában azonban kegyetlen és kapzsi. Emellett kicsapongó életet folytat, és olyan sok bort iszik, hogy minden realitásérzékét elveszti. Andrea Badoaro (1515-1575) velencei követ mintegy húsz évvel később hasonlóképpen fogalmaz, élvhajhásznak, alkoholistának, durva beszédűnek és ostobának jellemezve a szultánt, aki a birodalom irányításának teljes felelősségét nagyvezírére hárítja, ő maga pedig meggondolatlanul, pillanatnyi szeszélyből cselekszik. Beszámolója alapján a szultán legnagyobb örömét az ivásban és az evésben lelte, megesett, hogy két-három napon át fel sem kelt az asztal mellől. 66 Philippe du Fresne-Canaye (1551-1610) francia diplomata 1573-ban tett megfigyelései szerint Szelim előszeretettel vette körül magát némákkal, törpékkel és bohócokkal, akiknek társaságában sokkal szívesebben időzött, mint a komoly államférfiakéban. Amikor visszavonult magánkertjébe, akkor is inkább velük lakomázott, semmint a birodalom ügyeivel foglalkozott volna. A szultánról alkotott elmarasztaló véleményét az alábbi módon összegezte: "[Szelim] a legnagyobb bolond, aki valaha is állam élén állt". 67 Costantino Garzoni (1547-1629) velencei bailo a szultán makacsságát és egyéniségének a hiányát emelte ki. 68 Az oszmán krónikák, ha óvatosabban is bánnak a szavakkal, végső soron megerősítik az európai jelentéseket. Ibrahim Pecsevi (1572-1650) történeti művében ugyan nem fukarkodik a dicsérő szavakkal, kiemelve a szultán testi erejét, nyugodtságát, kedves és nagyvonalú természetét, hangsúlyozva, hogy "uralkodása alatt magától senki nem haragudott meg rá és még egy hangyát sem bántott soha". Ugyanakkor viszonylag részletesen beszámol arról is, hogy Szelim "folytonosan szívének kedves barátai között volt fellelhető, éjjelét és nappalát a velük való barátkozással és társalgással töltötte". Kedvelte a tréfákat és tanmeséket, így szívesen vette körül magát különféle mesemondókkal és komédiásokkal. A jó hangulathoz a zenészek is hozzájárultak, hiszen az udon és tanburon játszók is a szultán társaságának részét alkották. 69 Pecsevi szerint "a padisah saját kedvteléseivel, szórakozásaival és a világ élvezeteivel volt elfoglalva, a szultánság ügyeit pedig teljesen a nagyvezírre hagyta". 70 Evlija Cselebi (1611-1684) Szejáhátnáméjában meglehetősen szűkszavú jellemzést ad Szelimről, és bár jelzői inkább dicsérők, barátságos